Tanulmányutunk utolsó napja 9.

Elérkeztünk a tanulmányutunk utolsó napjához. Számomra ez volt a berlini időszakunk legjobban várt napja, mivel ekkor látogattuk meg a híres berlini falat, és betekinthettünk egész közelről a DDR világába, az interaktív DDR Múzeum által. A reggel a szokásos módon haladt: készülődés, reggeli, majd indulás a napi cél felé. Első állomásunk a Berlini Fal Emlékhely volt. Először a parkosított emlékmű melletti épületet látogattuk meg, ahol egy a berlini falról készült dokumentumfilmet néztünk meg. Ezután egy kedves idegenvezető bemutatta nekünk részletesen a berlini fal struktúráját, elmesélte történetét, és a körbevezetés során érdekességeket mesélt el és mutatott meg. Nagyon érdekes és ugyanakkor sokkoló is volt mindezeket hallani és személyesen is látni azt, amiről már oly sokat hallottam. Élőben teljesen más megtapasztalni mindezt, mint órákon hallani róla. Sokkal mélyebb nyomot hagyott így, hiszen annyi emberközeli és valós emlék sorakozott fel az emlékpark területén, melyek nem hagyták azt, hogy az ember fejében csak megtanult pontként szerepeljen a fal. Miután bejártuk a parkot, és mindent bemutatott az idegenvezetőnk, felmentünk egy közeli kilátóba, hogy madártávlatból is megtekinthessük a falat és az emlékpark területét.

Ezután Berlin változatos közlekedési eszközei segítségével eljutottunk a DDR Múzeumhoz. Itt óriási tömeg fogadott minket. Az érdeklődők száma hatalmas volt, és nem ok nélkül. A berlini DDR Múzeum interaktív vonalával rengeteg embert vonz. A múzeumban a DDR élet minden aspektusa megjelenik, és ezeket interaktív módon be is mutatja a látogatóknak. Arra a kis időre, ameddig az ember ott tartózkodik, időutazáson vesz részt, és belecsöppen a kommunista világ mindennapjaiba. Itt az akkori élet minden aspektusáról kaphatunk információkat és, ha szerencsénk van, kézzel fogható emlékeket is. Így volt lehetséges az is, hogy ruhásszekrényben turkálhattunk, megnézhettük, hogy milyen pártruhát hordtunk volna, milyen zenét hallgattunk volna kikapcsolódásként, milyen tánclépéseket tudtunk volna, és milyen ételeket és importált különlegességeket fogyaszthattunk volna egy összejövetel alkalmával. Ezen kívül más szórakozási lehetőségek sorakoztak még fel, úgy felnőttek, mint gyermekek számára, és ezeket vagy ki lehetett próbálni, vagy korabeli kisfilmeken láthattuk őket. De ha mindez valakinek nem lett volna elég, egy szöveget is elolvashatott, amely bemutatta az adott tárgyat vagy témát. A hétköznapi élet, szórakozás és ruházkodás mellett más témák is megjelentek, mint pl. politika, ipar, környezetszennyezés, munkapiac, egészségügy, katonaság stb. Miután bejártuk a múzeumot, egy berlini tanárral találkoztunk Jörg Jägerrel, aki már többször járt az egyetemünkön és foglalkozásokat tartott nálunk.

Vezetésével egy kis kitérőként elmentünk arra a helyre, ahol szerinte Berlin legjobb dönerjét lehet kapni. Ez a hely Berlin török negyedében található. Miután itt megebédeltünk, végigvezetett minket feleségével együtt a város török negyedén, ahol érdekességeket mesélt és mutatott, egészen a Spree folyót átszelő Oberbaum hídig.

Innen elsétáltunk a fal azon részéhez, amelyen a híres graffitik vannak. Számomra talán ez volt a fal legszebb része, rengeteg gyönyörű rajz található a falon, és ami a legszebb és legérdekesebb benne, hogy majdnem mindegyik más stílusjegyet hordoz. A fal ezen része így vált számomra egy kaotikus, színes de mégis szép és harmonikus egésszé, ami nem is jellemezhetné szerintem jobban a mai Berlint, ahol a nemzeti és kulturális sokszínűség igazán harmonikus egészt alkot.

Mire végigsétáltunk a fal mentén, már ránk esteledett, és lassan elérkezett az idő, hogy hazainduljunk. Miután elköszöntünk a “vendéglátóinktól”, élményekkel telve felszálltunk a buszra, és Nagyvárad fele vettük az irányt.